A vén kecske esete Ukrajnában

A T-62MV (103. üzem, 2023. évi változat) fejlesztésének és alkalmazásának körülményei

írta: Pánczél Mátyás

Az orosz-ukrán háború eddig is számos meglepetést okozott, főként a páncélozott harcjárművek, kiemelten a harckocsik alkalmazása terén. Idén márciusban a nemzetközi média beszámolt az öreg, orosz T-62-esek modernizálásáról és bevetéséről, ami a szakma és az érdeklődők körében számos kérdést vetett fel.

E cikk keretében kísérletet teszek a T-62MV (103. üzem, 2023. évi változat) fejlesztésének és alkalmazásának körülményei elemzésére.

Mindannak ellenére, hogy idén márciusban kapott komolyabb sajtónyilvánosságot a T-62 harckocsi modernizálása, még tavaly, 2022. október 12-én bejelentette Andrej Gurulev, nyugállományú tábornok, az Állami Duma transzbajkáli képviselője: a hároméves futamidejű, állami megrendelés keretében 800 darab T-62 harckocsit újít fel az Atamanovkában található, 103. Harcjárműjavító Üzem. [1] A bejelentés után nem is kellett sokat várni, két héten belül már angol nyelven olvasható cikk jelent meg, nemcsak a felújításról, de annak rövid elemzéséről is… [2]

Lentebb a publikusan elérhető információkból nyert hipotézisem olvasható!

Adja magát a kérdés, mi az oka annak, hogy az orosz (katonai) vezetés úgy döntött, modernizál és bevet egy 62 évvel ezelőtt rendszeresített harckocsit, amely a felújítás után sem éri el az orosz-ukrán konfliktusban javarészt alkalmazott, modernebb páncélosok harcértékét? A válasz egyszerre egyszerű és komplex. Egyszerű, mivel a rendelkezésre álló erőforrások ezt tudják biztosítani. Komplex, mivel – mint minden háború – egy összetett fegyveres összetűzésről van szó, amely az érintett államok egészére kihat, így olyan döntést kellett hozni, amely a várt eredmények elérésében a legalkalmasabbat kínálja.

Röviden összefoglalva, úgy gondolom, hogy a közel 2-3000 darabos (a kézirat írásakor bizonyíthatóan 1871 darab) [3] harckocsiveszteséget elszenvedő orosz haderőnek óhatatlanul szüksége van harckocsikra a pusztítóképesség fenntartása érdekében. Az elvesztett harckocsik pótlása nehezen valósul meg, mivel a T-72, T-80 változatok felújítása és a T-90 gyártása teljességgel lefoglalja a gyárak (a nyizsnyij tagili központú Uralvagonzavod – Uráli Vagongyár) termelőkapacitását. Ezen túlmenően vélelmezem, hogy – főként a háború kezdeti szakaszában – elszenvedett komoly technikai veszteségeket eddig nem dolgozta fel az orosz hadsereg, pláne nem tudták tartani a haditechnika pótlásának ütemét a harckocsigyárak és javítóüzemek. Így találni kellett egy olyan – gazdaságilag és harcászat-technikailag egyarán elfogadható – megoldást, amely alkalmas a fentebb írt nehézség mielőbbi feloldására.

T-62MV (103. üzem, 2023. évi változat) harckocsi, a 103. Harcjárműjavító Üzem udvarán.

Kép forrása: https://dzen.ru/a/ZAzVusu0HWlio8VI

Természetesen, ettől sokkal összetettebb a helyzet. Az orosz haderő részére a rendelkezésre álló és a szükséges harckocsimennyiség között fennálló jókora különbséget minél hamarabb egymáshoz közelítővé kell tennie az orosz (katonai) vezetésnek. Ehhez elengedhetetlenül harckocsik kellenek – sic! Ugyanakkor ennek az elemzéséhez szükséges stratégiai (hadműveleti) és harcászat (-technikai) oldalról is megközelíteni ezt a kérdéskört.

• Stratégiai (hadműveleti):

Oroszország országvédelmi terve alapján (amely nemcsak az orosz-ukrán konfliktust jelenti, hanem a teljes orosz állam védelmét!) olyan tartalékot szükséges képezni, amely alkalmas annak sikeres végrehajtásához. Ehhez modern páncélosok szükségesek – és sok. Így, amikor azt gondoljuk, hogy nincs harckocsija az orosz haderőnek, azt gondolom, tévedés, hiszen bizonyosan megfelelő tartalékkal rendelkezik, ugyanakkor – pont az országvédelmi feladatok ellátása és a háborúban elvesztett harckocsik száma miatt – nem akkora páncélosflottával, amiből át tudna adni a „Különleges Katonai Művelet” részére úgy, hogy vélelmezem, a háború elemzése kapcsán olyan megállapítások születtek, hogy a háború sikeres folytatásához megfelelnek a szerényebb harcértékkel bíró harckocsik is. (Ne gondoljuk, hogy az orosz haderő nem készített átfogó és professzionális elemzéseket a háborúban tapasztaltakról és abból nem vontak le olyan következtetéseket, amelyek javítanák haderejük hatékonyságát!) Emellett, a konfliktusban nem végleges veszteségként jelentkező, illetve a raktárbázisokban meglévő, különböző típusú és technikai állapotban lévő harckocsik felújítása és a gyári újak gyártása teljesen leköti a harckocsigyár(ak) kapacitását. A termeléssel kapcsolatosan kiemelten fontosnak tartom megjegyezni, hogy a modern harckocsik elektronikus berendezéseinek előállításához elengedhetetlenül szükségesek olyan alkatrészek, amelyek a korábban gazdasági partnerségben lévő államoktól immár nem beszerezhetőek a nemzetközi embargók miatt. A fentieket összegezve, a (katonai) vezetés tervei alapján az ország tényleges védelmére, valamint az orosz-ukrán háború hadszínterére egyaránt az elképzeléseknek megfelelő mennyiségű és minőségű harckocsinak szükséges rendelkezésre állnia. Ennek nemcsak anyagi oldala van, hanem az időfaktor is jelentősen befolyásolja. Találni kellett egy olyan harckocsitípust, amely a felújítás után képes megközelíteni a modernebb társai harcértékét, ugyanakkor a fő harckocsigyár (Uralvagonzavod) mellett párhuzamosan futhat a „gyártása”. Mivel a T-90 előállítását és a T-72, T-80 széria felújítását a nevezett gyárban végzik, jelenleg(!) egyszerűen nincs lehetőség a kapacitás növelésére, azonban szükség van további harckocsikra. Mivel az említett típusok felújítását – kielégítő mennyiségben és minőségben – (egyenlőre) nem képes végezni más gyár vagy üzem, valamint a felújítás anyagi vonzata nincs arányban az elérhető eredménnyel, így olyan harckocsit kellett választani, aminek a korszerűsítése, javítása és harcba vetése a legkisebb anyagi ráfordítással, ugyanakkor a leggyorsabban végrehajtható, emellett harcértéke (harcászat-technikai tulajdonságai) alkalmassá teszik a várt stratégiai, hadműveleti és harcászati elvárások kielégítésére. A 103. Harcjárműjavító Üzem – több gyár és üzem harckocsi és -járművei mellett – a „Hadsereg – 2021” kiállításon mutatta be nagyközönség előtt a modernizált T-62 harckocsit, ami 2021. szeptemberben már biztosan elérhető volt. [4]

Az orosz-ukrán konfliktus tapasztalatai alapján arra a következtetésre juthatott az orosz (katonai) vezetés, hogy a modernizált T-62MV (103. üzem, 2023. évi változat) alkalmas a háborúban elvárt harcfeladatokat végrehajtani úgy, hogy vállalható az alacsonyabb harcértékből eredő kockázat. Az orosz erők nem igazán törekszenek a harckocsikban rejlő lehetőségeket kihasználni, így leginkább – az arcvonal stabilizálódása óta mindinkább – a gyalogság támogatására használják, kvázi mint egy erősen páncélozott, önjáró tüzérségi eszközt; márpedig egy drága, modern harckocsi ilyetén alkalmazása szinte pocsékolás, figyelembe véve, hogy az elszenvedett tüzérségi tűztől erősen amortizálódnak a harckocsik, harcértékük redukálódik és mivel a háború mindinkább anyagcsata jelleget ölt, megfelelő választásnak tűnhet a modernizált T-62. A raktárakban közel kétezer darab van készleten (különböző technikai állapotban) [5]; lényegesen olcsóbb és gyorsabb felújítani őket, mint a nagyobb harcértéket képviselő, ugyanakkor drágább, modernebb társaikat. Feltehetően nagy mennyiségű pótalkatrész és lőszer áll rendelkezésre, ami segíti az üzemeltetést (de a tömegesen alkalmazott 125mm-es gránátok miatt komplexebbé teheti a logisztikát). Az egyszerűsége miatt lényegesen olcsóbb, könnyebb és gyorsabb a ki- és az átképzés rá. És ami az egyik legfontosabb, feltételezhetően a T-62MV (103. üzem, 2023. évi változat) harckocsiban orosz gyártású, vagy beszerezhető technológiát, főként elektronikát építettek be (szemben az eddig a modernebb társaiban alkalmazottakkal), ami a nemzetközi embargók miatti kiszolgáltatottságot kiküszöböli.

T-62MV (103. üzem, 2023. évi változat) harckocsi, feltehetően Vuhledar körzetében, 2023. elején. Kép forrása: https://topwar.ru/212670-na-103-m-bronetankovom-remontnom-zavode-pokazali-modernizaciju-tankov-t-62m-dlja-primenenija-v-zone-specoperacii.html

A fenti lehetőségek tükrében kerülhetett sor a 62 éve rendszeresített T-62 harckocsi kiválasztására, hogy modernizálják (felújítsák), majd a „Különleges Katonai Műveletben” bevessék.

• Harcászat (-technika)i:

Mielőtt ennek az elemzésébe kezdenénk, fontos megjegyezni, hogy az egykori szovjet hadsereg folyamatosan korszerűsítette harckocsiparkját, köztük a T-62-est is. Példaként említhető, hogy 1981-ben, az SzKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa, „a T-55 és T-62 harckocsik átfogó modernizálását biztosító intézkedésekről” szóló utasítása alapján 1981 és 1985 között 785 darab T-62-t újítottak fel és modernizáltak az akkori harcászat-technikai elvárásoknak megfelelően. Így megpróbálták közelíteni az akkori, modernek számító T-64A és T-72A szintjéhez. Noha ez még egységesnek nevezhető, az azóta eltelt időszakban a különböző közép- és nagyjavítások során sokszor eltérő típusú, de közel azonos harcértékkel bíró berendezéseket építettek be a gyárak a harckocsikba, annak arányában, hogy mi állt a rendelkezésükre a modernizáció (közép- és nagyjavítások) időszakában. Ebből adódik, hogy amikor egy egykori szovjet harckocsit vizsgálunk, sokszor nem találunk két egyforma harceszközt. A cikkben tehát magam az alapelképzelésnek számító, általános modernizációt vettem alapul. Emiatt alkalmaztam a cikkben olvasható T-62MV (103. üzem, 2023. évi változat) típusmegjelölést is; azaz T-62M, mint modernizált, a reaktív védelmet a „V” betű (Vzrivnoj – robbanó) jelzi. A zárójeles részben a fejlesztő- és gyártóüzem megnevezése látható, illetve, hogy mikori kibocsájtású, azaz gyártású az új, modernizált páncélos. Ez azért fontos, hogy megkülönböztethetőek legyenek egymástól a T-62 harckocsik.

A rendelkezésre álló információk alapján a T-62MV (103. üzem, 2023. évi változat) a következő (modernizált) berendezésekkel rendelkezik. Két oldalról vizsgálva, a megfigyelhető és a feltételezhető modernizációkról beszélhetünk.

• Megfigyelhető:

A fényképfelvételek tanúsága szerint elsősorban a tűzerejét és a védettségét igyekeztek hatékonyabbá tenni az öreg harckocsinak. Úgy gondolom, hogy az orosz-ukrán háborúban a páncélosok közötti harcérintkezések alapvetően 50-1000 méter körül, a gyalogság ellen 50-1000, illetve 2-4000 méter felett folynak. A tűzerő tekintetében, mindannak ellenére, hogy a 115mm-es, sima csövű, 2A20 (U-5TS) Molot (Kalapács) harckocsilöveg ballisztikai mutatói és lőszereinek célballisztikai koefficiense elmarad a modernebb, 125mm-es társai mellett, az orosz-ukrán háborúban használt, főként a gyalogság tevékenységét támogató harcra megfelelő a repesz(romboló) gránátja. A páncélelhárításra alkalmazott, kinetikai energiát használó, valamint kumulatív gránátjai a jelenlegi harckocsik ellen – beleértve a szállítani kívánt nyugati típusokat is – ugyan kis hatásfokkal alkalmazható, azonban a páncélozott harcjárművekkel szemben – beleértve a legmodernebb nyugati típusokat is – meglehetősen hatékony.  A lövegen így nem változtattak. Azonban a tűzerő fogalma nem merül ki magában a fegyverzetben, mivel az alkalmazott lövedékeket pontosan célba is kell juttatni.  Ehhez elengedhetetlen a korszerű tűzvezető rendszer, amelynek része a hatékony célfelderítést is biztosító irányzóműszer. Az eddig modernizált T-62-esek jelentős része a Volna rendszerrel rendelkezik, amely magába foglalja a TSSzM-41U irányzóműszert, a Ciklon-1 stabilizátort, a KTD-2 lézertávmérőt, a 1K13 irányzóműszert az irányított rakétához, a BV-55 vagy BV-62 ballisztikai számológépet. Ez a rendszer az 1980-as évek szovjet harcászat-technikai szintjét tükrözi, így a hatásos lőtávolsága, közvetlen irányzás esetén 1800 méter a hagyományos tüzérségi lőszerekkel, a harckocsilövegből indítható, irányított rakétával már lényegesen jobb, 4000 méter. Ugyanakkor ez utóbbi ára kiemelkedően magas és feltételezhetően a raktárakban tárolt ilyen lőszerek szavatossági ideje lejárt (vagy ahhoz közeli). Noha a csecsen háborúkban sikeresen alkalmazták a 125mm-es, csőből indítható rakétákat, főként T-72 harckocsikból, a legtöbbje huzalhiba miatt irányíthatatlanná vált, így feltételezhető, hogy a korábbi gyártású, 115 mm-es rakétalőszerek hasonlóan viselkednének. A 115 mm-es harckocsilőszert feltehetően már nem gyártják. Ezek miatt is dönthettek ennek elhagyása mellett. A régi tűzvezető képesség – figyelembe véve az orosz-ukrán háború tapasztalatait – nem kielégítő, így megoldást kellett találni egy korszerűbb beépítésére. A hőképalkotóval támogatott irányzóberendezés kiemelten fontos a harckocsizók számára a célfelderítés miatt (is), hiszen a legnagyobb veszélyt jelentő páncéltörő rakétával felszerelt gyalogság mellett a többi cél felderítése is hatványozottabban nagyobb hatásfokkal lehetséges, mint a sima optikai irányzóberendezéseknél! Azonban az ilyen elektronikai berendezés komoly technológiát kíván, amelyek beszerzése javarészt importtal volt biztosítható. Ez azonban, az Oroszországgal szembeni embargók miatt nehezen megoldható. Eddig a fehérorosz gyártású Szoszna-U irányzóberendezést építették a modernizált orosz T-72 és T-80, valamint új T-90-esekbe, de a beszerzésük – a fenti okok miatt – nagyon nehezen megoldható. Alternatív megoldásként az 1PN96MT hőképalkotóval támogatott irányzóműszert készítettek az orosz mérnökök (amelynek előállítása, feltehetően hazai erőforrásokból biztosítható). A 01-es a Szoszna-U helyett a T-72/80/90-esekbe, az 1PN96MT-02 változat a T-62M-be készült. A két műszer hatásfokában eltér, így az árában is; utóbbi olcsóbb és 3000 méterig hatásos. Ugyanakkor nincs nappali, csak hőképalkotó csatornája. Ezt az 1K13 helyére építették be, így a T-62MV (103. üzem, 2023. évi változat) nem rendelkezik csőből indítható rakétaindítási lehetőséggel, csak a hagyományos tüzérségi gránátok kezelésére képes, de azt nagyobb távolságra, mint amit a korábbi rendszer nyújtott. Az új irányzóberendezés ugyanakkor magába foglalja a lézertávmérőt és a beépített tűzvezető rendszerét, amely a hírek szerint a távolság- és a szögsebességből adódó eltéréseket képes korrigálni, azaz – ismételten – a legtöbb harcfeladatra elegendő. Végezetül, a T-62 kezelőszemélyzete 4 fő (parancsnok, irányzó, vezető és töltőkezelő), mivel a harckocsilöveg töltését a személyzet egyik tagja, a töltőkezelő végzi. Megoszlik a szakma véleménye, hogy a töltőautomata, avagy a töltőkezelő alkalmazása a jobb (ez már önmagában megérne egy tanulmányt), azonban ezen nem változtattak, a modernizált T-62-es fő fegyverét továbbra is töltőkezelő szolgálja ki. Ez azért fontos, mert a 115 mm-es gránát súrolja azt a határt, amely a lőszer mérete és tömege miatt a töltőkezelő tevékenysége (hosszútávon) magas hatásfokon tartható. A légvédelmi nehézgéppuskát meghagyták (12,7×107 mm-es DSK), amit szintén a töltőkezelő működtet.

1PN96MT-02, hőképalkotóval támogatott irányzóműszer,

a T-62MV (103. üzem, 2023. évi változat) harckocsiba építve.

Kép forrása: https://twitter.com/200_zoka/status/1634588108833316865/photo/2

A védettség tekintetében – az eddig rendelkezésre álló felvételek alapján – nincs egységes kialakítás, hiszen az üzembe szállított, különböző altípusú T-62-eseket nem egy szintre modernizálják, hanem az altípus sajátosságait meghagyva növelik a védettségük szintjét. A valóságban ez azt jelenti, hogy egyes T-62M-ek rendelkeznek kiegészítő páncélzattal a haspáncélon (20 mm-es homogén páncél), a páncéltest front részén (30 mm-es páncélkazettában 5 mm-es, döntött szögben, műgyantába ágyazott páncéllemezek) és a tornyon front- és részben oldalsó részén (a frontpáncélnál leírt, kombinált páncélzat, amely követi a torony formáját); amíg a „sima” T-62-eseknek nincs ilyen. A 103. Harcjárműjavító Üzemben javított harckocsikról tudósító felvételek alapján az összes T-62 az 1983. január 14-től alkalmazott Kontakt-1, első generációs reaktív kazettát kapott a páncéltest front részére. Azok is, amelyek pótpáncélzattal rendelkeznek. Ugyanakkor a páncéltest oldalára nem mindegyik kapott; van, hogy csak gumiköténye van. A torony tekintetében is eltér a modernizáció. Amelyiknek nincs pótpáncélzata, az ék alakban elhelyezett reaktív kazettákat kapott a torony front részére és az oldalára; a pótpáncélosok csak oldalra. Ugyanakkor mindkét változat kapott a torony tetőpáncélzatára. Emellett megfigyelhető fémrács előtétpáncélzat néhány kocsi tornyának hátsó részén. Felmerül a kérdés, miért az első generációs reaktív kazettákat alkalmazzák a modernizált harckocsikon, hiszen a korábban bemutatott modernizációs programokban láttunk Kontakt-5-össel felszerelt prototípusokat? Azt gondolom, olcsóbb. Ennyi. A modernebb és messze magasabb hatásfokú Kontakt-5 és Relikt reaktív páncélzat sokkalta drágább és azokra a felújításra váró T-72/80 és új T-90-esnél van szükség. Emellett előfordulhat, hogy komoly mennyiségben áll rendelkezésre Kontakt-1 az orosz raktárakban. Véleményem szerint, az így nyert védettségi szint elegendő – a modernebb típusoktól eltekintve – a kézi páncéltörő eszközök ellen jó eséllyel megvédeni a harckocsit. A harckocsik tüzétől is védett lehet a T-62MV (103. üzem, 2023. évi változat), amennyiben azok a korábbi tervezésű (megközelítőleg 1985 előtti) páncéltörő gránátjaikat alkalmazzák. Nem gondolom, hogy az ukrán hadsereg csak modern páncéltörő harckocsilőszerekkel rendelkezik, illetve, hogy a legmodernebb páncéltörő gránátokat kapná folyamatosan a nyugattól.

• Feltételezhető:

Minden bizonnyal, a rendelkezésre álló lehetőségek tükrében, a harckocsi mozgékonyságát növelve, cserélik a korábbi motort (V-55V vagy U) az erősebb és újabb V-46-5 típusra (amelyikben már az volt, felújítják.) A harcvezetés korszerűsítése miatt cserélik a rádiókat. Végezetül a korábban említett lövegstabilizátort javítják, vagy cserélik korszerűbb változatra.

A 103. Harcjárműjavító Üzem

Beszélni szükséges arról is, miért a 103. Harcjárműjavító Üzem került kijelölésre a feladatra. A politikai okokat nem ismerem, azonban szakmai szempontból tény, hogy ez az üzem jelentős tapasztalatokkal rendelkezik a T-62 javításában és modernizálásában, hiszen itt hajtották végre 1980 és 1990 között a típus korszerűsítését (T-62M, T-62M1, T-62-MV), emellett – ahogy fentebb olvasható volt – tervezőirodával is rendelkezik, mivel a saját tervezésű és gyártású, korszerűsített T-62M-üket mutatták be a „Hadsereg – 2021” szakmai kiállításon.

Egyszerű matematikai számítás alapján kiszámolható, hogy a 3 év alatt, havi 22-23 harckocsi felújításával és korszerűsítésével lehet számolni, ami véleményem szerint azt jelenti, hogy a kezdeti hónapokban az üzem megszervezte a felújítást, végrehajtotta azt néhány (teszt)járművön, majd ~25 darab/hó ütemben végzi. Azt tudni kell, hogy a cikkben elemzett modernizációs program keretében a különböző technikai állapotban beérkező harckocsikat teljesen szétszerelik, azaz nagyjavításon esnek át. Ez – amennyiben nem volt alapos előkészítő tevékenység – nagyon hektikusan változhat, hiszen az egyes harckocsik, a nagyjavítás során feltárt hiányosságait (üzemképtelen alkatrész pótlása stb.) javítani szükséges, majd az előírt korszerűsítést végrehajtani rajtuk. Érdekes adalék, hogy Andrej Gurulev nyilatkozata alapján tudjuk, a gyár rendelkezik az 1930-as években szolgálatba állított gépekkel is! [6]

Épülő T-62MV (103. üzem, 2023. évi változat) harckocsi a 103. Harcjárműjavító Üzemben.

Kép forrása: https://twitter.com/200_zoka/status/1634588108833316865/photo/3

Összegzés, várható eredmények

Úgy gondolom, az orosz hadsereg jelenleg bajban van a harckocsik terén, amit mielőbb próbálnak feloldani a rendelkezésükre álló lehetőségek szerint. A raktárakban feltehetően több ezer harckocsit tárolnak (kérdés, ezek milyen típusok és milyen technikai állapotban vannak), ugyanakkor az országvédelmi elképzelés – az Ukrajnában elvesztett harckocsik pótlása mellett – messze több üzemképes harckocsit követelne meg. A jelenleg rendelkezésre álló gyári kapacitás egyszerűen képtelen megoldani a modernebb harckocsik pótlását, így a történelem ismétli önmagát: szinte ugyanazokat a harckocsikat és ugyanúgy korszerűsítik, mint az 1980-as években, természetesen, kicsit igazodva a ma színvonalához. A képek önmagukért beszélnek. Amennyiben igazak a hírek, az Uralvagonzavod 30 harckocsi/hónap termeléssel működik, azonban a vélt elszenvedett veszteségek tükrében, átlagosan havonta 150 darab harckocsit veszített az orosz haderő. Ez hatalmas különbség, úgy, hogy az orosz állam teljes védelmére szükséges tartalékot képezni. Nagyon is valós lehet, hogy erre tartalékolják a modernebb változatokat, azonban élek a gyanúval, hogy szinte minden megy a frontra.

A korszerűsített T-62 harckocsi egy elfogadható választásnak tűnhet, hiszen komoly harci tapasztalattal rendelkezik a típus, az üzemeltetése egyszerű és relatíve olcsó. Az orosz-grúz háborúban (2008) pedig bizonyíthatóan hatékonyan szolgált a cikkben olvasható korszerűsítés nélkül is. De az orosz-ukrán háború teljesen más…

Úgy gondolom, hogy a 103. Harcjárműjavító Üzem által végrehajtott modernizációval egyértelműen nőtt a T-62MV (103. üzem, 2023. évi változat) harcértéke, azonban messze elmarad kor színvonalától. Nem hiszem, hogy ahogy az orosz sajtó sugallja, eléri a rendszerben lévő T-72 és T-80 szintjét a modernizált 62-es [7], de jobb lett, mint a régi. Mozgékonysága a megnövelt többletsúly miatt azonban még rosszabb lett.  

Láthattunk tavalyi felvételeket a 103. Harcjárműjavító Üzemből kikerült T-62 harckocsiról, de nem a cikkben bemutatott módosításokkal; meglehet, az volt a próba és azok eredményei után rendelték meg a további 800 darab, immáron módosított elvárású korszerűsítését. Ugyanakkor bizonyítható, hogy a T-62MV (103. üzem, 2023. évi változat), feltehetően Vuhledar közelében bevetésre került az év elején[8], azaz van már tapasztalat vele! Abban pedig teljesen biztos vagyok, hogy ezek a visszacsatolások erősítették meg a korszerűsítés folytatását. Úgy gondolom, lehetőség szerint, a felderítési tapasztalatok alapján, várhatóan ott vetik majd be őket, ahol nem számítanak komoly páncélos erőkoncentrációra, így a T-62MV (103. üzem, 2023. évi változat) harckocsi beválthatja az orosz vezetés elvárásait a „Különleges Katonai Művelet” során.

Utóirat:

A kézirat befejezésekor, 2023. március 22-én, feltűnt a közösségi médiában egy mobiltelefonnal készített kisfilm, amely szerint T-54 és T-55 harckocsikat szállítanak vasúton … azaz folytatjuk. [9]

 

Források:

[1] https://www.chita.ru/text/society/2022/10/12/71728847/

[2] https://frontierindia.com/is-russia-really-upgrading-800-t-62-tanks/

[3] https://www.oryxspioenkop.com/2022/02/attack-on-europe-documenting-equipment.html

[4] https://en.defence-ua.com/industries/armiya_2022_russias_t_62m_tank_latest_modernization_close_up_look_photo-3926.html

[5] https://war-book.ru/srednij-tank-t-62/

[6] https://www.chita.ru/text/society/2022/10/12/71728847/

[7] https://topwar.ru/212670-na-103-m-bronetankovom-remontnom-zavode-pokazali-modernizaciju-tankov-t-62m-dlja-primenenija-v-zone-specoperacii.html

[8] https://topwar.ru/212670-na-103-m-bronetankovom-remontnom-zavode-pokazali-modernizaciju-tankov-t-62m-dlja-primenenija-v-zone-specoperacii.html

[9] https://www.svoboda.org/a/dedushkiny-konservy-rossiya-vezet-v-ukrainu-tanki-t-54-55-/32328926.html