Paradigmaváltás vagy típuscsere?

A Leopard 2 (A4HU/A7HU) harckocsi beszerzésének körülményei

írta: Pánczél Mátyás és Somkuti Bálint

2018-ban szinte robbant a sajtóhír, hogy Magyarország új harckocsikat vásárol Németországból a Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program keretében; 12 Leopard 2A4 és 44 darab Leopard 2A7+ változatokat. Azóta a 12 darab Leopard 2A4HU harckocsit leszállította a Krauss-Maffei Wegmann gyár (a továbbiakban: KMW) és a Honvédség végzi a katonák kiképzését a típussal.

E cikk keretében kísérletet teszek arra, hogy elemezzem a Leopard 2 beszerzés körülményeit.

A Magyar Honvédség állományában utoljára 1978-ban – annak jogelődjénél, a Magyar Néphadseregben – rendszeresítettek új harckocsit. (Az 1987-ben rendszerbe állt T-55AM-et magam altípusnak tartom, valamint az 1996-os, 100 kocsiból álló T-72 beszerzés már ismételt rendszeresítés volt!) Az azóta eltelt 44 esztendőben a T-72 megbízható társa volt a harckocsizóknak. 1978-ban 31 darab szovjet, 1984-87 között további 107 darab cseh és lengyel, majd 1996-ban 100 darab ex-szovjet gyártmány érkezett Hazánkba; összesen 238 darab. Mára, 2022-ben mindössze 22 darab szolgál a tatai 11. Harckocsizászlóalj kötelékében, kettő darab parancsnoki az 1984-87-es, valamint 20 darab az 1996-os, „belorusz” relációból. Emellett Táborfalván egy darab sztereo-optikai távolságmérővel szerelt változat található az első, 1978-as beszerzésből, egy-egy darab „belorusz” Szentendrén és Csobánkán, valamint a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum rendelkezik működőképes példányokkal.

A harckocsizó fegyvernem, és ezzel együtt a T-72-esek sorsa is meglehetősen mostohán alakult a rendszerváltást követő, de kifejezetten a 2000-es évek óta. Nagymennyiségű harckocsit vontak ki a hadrendből, ezek jelentős részét értékesítették. (A 2005-ben Irak részére átadott 77 db T-72 [és további 4 db mentő-vontató harckocsi] nem ajándék volt.)

Témánk szempontjából alapvetően kettő oldalról vizsgálom meg a beszerzés körülményeit; politikai és katona szakmai oldalról.

Leopard 2A4HU harckocsi a Brave Warrior 2022 gyakorlaton.

A Leopard 2 harckocsi beszerzésének politikai oldala

Egy új harceszköz rendszeresítése során – demokratikus berendezkedésű, alapvetően szövetségi rendszerben lévő állam esetén is – számos politikai követelménynek szükséges megfelelni, leginkább diplomáciai, gazdasági és stratégiai szempontból. Ennek eredményeként olyan (amennyiben a rendszerben tartás idejét vesszük alapul, megközelítőleg 30 éves) hosszútávú döntést szükséges hoznia a politikai elitnek, amelynek teljesítésére az ország gazdaságilag és szakmailag egyaránt képes, ugyanakkor több területen profitál belőle.

Magyarországon a rendszerváltozást követő időkben kezdődött, majd leginkább a NATO csatlakozást követően (1999 után) alakult ki egy olyan politikai egyetértés, hogy nincs szükség védelmi képességekre, ami sajnos kiemelten negatívan hatott a Magyar Honvédség társadalmi megítélésére, valamint a katonákra egyaránt. Az azóta eltelt, közel két dekád után, 2016-tól egy 10 éves futamidőre tervezett, több, mint 3500 milliárd forintos beruházás-sorozat vette kezdetét Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program néven. Egyik eleme a NATO részére, 2028-tól felajánlott nehézdandár képesség megteremtése volt, amelynek alappillérét képezné a megvásárolt, zászlóalj erejű, 44 darab Leopard 2A7HU harckocsi.

Ennek a komplex beszerzésnek a megértésében nagymértékben segíthet a 2022. április 13-án, dr. Maróth Gáspár, a riport idején Védelmi Fejlesztésekért Felelős Kormánybiztos, szerkesztőségünknek adott interjúja, amely alapján a következőkben foglalhatóak össze a Leopard 2 harckocsi vásárlás és lízingelés körülményei:

2006-2009 között más – leginkább szociális – területeken volt szükség a kormány támogatására, így a haderőfejlesztés kérdése nem volt napirendre tűzhető. Noha 2010-től készültek katonai tervek egy esetleges fejlesztésre, azoknak igazából nem volt kézzel fogható eredménye. Ugyanakkor a NATO már ekkor kritikával élt a magyar haderőfejlesztés hiánya miatt, de 2015-16-ban már komoly bírálatot kapott Hazánk a meglévő, felajánlott képességek leépülése végett is!

2016-ban a hazai gazdaság eredményeinek hatására elérkezett a pillanat, amely lehetőséget biztosított az erőforrások átcsoportosítására a honvédelembe. Ekkor folyt az európai piac átrendeződése is, amely teret adott a fejlesztés kiteljesedésének.

2016-ban dr. Maróth Gáspár a Magyar Honvédség mellé került azzal a feladattal, hogy új szellemiséget vigyen a haderőfejlesztés egészébe, egyben dolgozza ki annak menetét. A katonák körében ekkor még nem igazán volt kiforrott irányelv ezekre a fejlesztésekre.

Az első elgondolások egyike az volt, hogy – a korábbi lehetőségek megismétlődése esetén – 100 darab Leopard 2-est vásároljunk 2 Euroért, azonban ennek, ekkor természetesen már nem volt reális alapja, így az első igazi tervnek Leopard 1-es harckocsik beszerzése mutatkozott úgy, hogy mellettük a korábban kivont, így hiányzó lánctalpas gyalogsági harcjárműveket Marder-1 páncélozott gyalogsági harcjárművekkel pótolnánk. Ez nem volt elérhető alternatíva, ezért egy más irányú elképzelés nyert teret, amelynek hatására megindult az együttműködés a külföldi iparral.

Ahogy fentebb említettem, az európai átrendeződés kapcsán kezdett kialakulni egy új gazdaság. Németországban teret kapott a hadiipart támogató politikai irányzat. Alapvetően Bajorországban összpontosult a német hadiipar. Üzletemberek lévén, a bajorok perspektívát láttak Magyarországban.

Időközben a katona szakma úgy ítélte meg, hogy a Leopard 2 harckocsicsalád a legjobb alternatíva a Magyar Honvédség számára, így mind a geopolitikai, mind a katona szakmai vonal vektorai egy irányba mutattak.

Mindezek együttes hatására a miniszterelnök döntött a Leopard 2 vásárlása mellett!

2017-ben kezdődtek el a KMW-vel a tárgyalások; ekkor még nem volt szó a Leopard 2A7-esről, arra volt kíváncsi a magyar fél, hogy milyen javaslattal tudnak előállni a gyár részéről, egyben tájékozódtak a világban a lehetőségekről. A KMW beavatta a tárgyaló kormánybiztost, hogy a Leopard 2A7 egy befejező változata a Leopard 2 családnak, mégis átmeneti altípus, aminek gyártásáról át fognak állni egy új alapharckocsira. Azt javasolták, úgy gondolkodjon a magyar fél a vásárlásról, hogy fel kell készülniük arra a lehetőségre, amely szerint 10 év múlva akár cserélni is lehet a harckocsit, majd újabb 10 év múlva ismét, mivel intenzíven beindult a harckocsik technológiai fejlődése. Így – hosszabb távú gazdasági lehetőségként – amennyiben még korábbi technológiát vásárolunk, akkor azt egyszerűen nehezebb lesz eladni! Tehát, 10 év múlva egy modernnek számító Leopard 2A7 könnyedén tovább értékesíthető, emellett nem kell annyit invesztálni az új alapharckocsiba, ezáltal könnyedén, mintegy 30 éves távlatban szinten tudjuk tartani ezt a képességet. Emiatt született meg a döntés az A7 mellett, mivel ennek a típusnak – a fentiek szerint – volt fejleszthetőségi ütemezése! A vásárolni kívánt mennyiséget a Magyar Honvédség adta meg, az előirányzott állománytábla szerint.

A Leopard 2A4 vásárlása igazán stílusosan sikerült, hiszen az egyik gyárlátogatás során a KMW olyan árajánlatot adott a meglévő 12 darabra, amelyre nem lehetett nemet mondani, hiszen kevesebbe került az összes Leopard 2A4-es, mint egy A7-es! Emellett úgy gondolta a magyar fél, hogy mire elkészül a 44 darab Leopard 2A7 – amely több év is lesz – addig elérhető a technikai szocializáció, valamint a kiképzésre is fel lehet készülni.

A Leopard 2A7HU beérkezését követően, a Leopard 2A4HU lízingperiódusa végén alapvetően három lehetőség adódhat:

1. marad a Magyar Honvédség állományában kiképzési célra,
2. az elérhető gazdasági lehetőségeink szerint a KMW Leopard 2A6 szintig tudná modernizálni,
3. becseréljük más harckocsira.

Ugyanakkor sok lehetőség van nyitva…

Az ipari beruházások terén, 2016-17-ben még egyszerűen nem kínálkozott lehetőség, azonban a Leopard szerződés után egyedülálló módon ipari együttműködést ajánlottak Magyarországnak – főként német cégek. Mindenki úgy gondolta, hogy Magyarországra harckocsigyárat nincs értelme hozni, de forradalmi technikát igen!

A 120 mm-es harckocsilőszerek területén elmondható, hogy ami elérhető a Rheinmetall kínálatában, azok Magyarországon gyártva lesznek, így biztosított lesz hazai alapokon a Magyar Honvédség folyamatos ellátása. A Leopard 2A4HU harckocsikhoz az első lőszerkészlet beszerzésében a Bundeswehr segített: átengedve az egyik szállítmányát, így lett az A4-esekhez kiképzési lőszer.

A sok szempontból tényfeltáró riport mellett, összességében elmondhatjuk, hogy a német hadiiparral megkezdett együttműködés az egyértelmű politikai és lobbi erőn kívül, elsősorban ipari területen jelentkezik. A klasszikus nehézipar ezen, legújabb ágával olyan tudás jelenhet meg újra Hazánkban, amely az egész gazdaságra húzóhatást tud gyakorolni. A helyi beszállítóktól kezdve, a duális oktatáson át a kutatás-fejlesztésig, számos területen fog érvényesülni a hatása ennek a magas hozzáadott értéket képviselő együttműködésnek. Természetesen oda kell arra is figyelni, hogy az újítások, innovációk hasznosítása határainkon belül történjen és maradjon.

Érdemes külön kiemelni a programba várhatóan bekerülő hazai beszállítókat, akik egy ilyen együttműködéssel nemcsak piacot, hanem a növekedéshez és fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges, külföldön is felhasználható referenciákat nyernek.

Leopard 2A4HU harckocsi az MH 25. Klapka György Lövészdandár tatai laktanyájában, 2020. július 23-án.

A politikai megközelítés záró taktusaként – mintegy előfutáraként a katona szakmai résznek – külpolitikai aspektusból szót kell ejteni azokról az országokról, ahonnan a Magyar Honvédség számára potenciálisan harckocsit tudtunk volna beszerezni. Hiszen könnyen belátható, hogy a kiinduló pont a nehéz-, illetve csúcskategóriájú haditechnikai eszközök vásárlásánál a XXI. században is az, hogy milyen a vásárló nemzetnek a gyártó országgal fennálló politikai kapcsolata, ugyanis a gyártó ország jelentős beleszólással rendelkezik azon a területen, hogy mire lehet felhasználni az eszközeit. Ezen korlátozásait az adásvételi, vagy egyéb tulajdonátruházásról szóló szerződésekben ki is szokta kötni, amely feltételek betartatására változatos eszközökkel rendelkezik. Ebből kifolyólag, a minél magasabb fokú szabadság még a harcászat-technikai paramétereknél is fontosabb szempont lehet! Mivel a modern eszközök számtalan, globálisan készülő részegységből áll(hat)nak, akár egy beszállító is megvétózhatja az eszközök megvásárlását, felhasználását vagy továbbértékesítését. Így, amikor a Magyar Honvédség harckocsiállományának újjászületése és modernizálása felmerült, az alábbi típusok és gyártó országok jöhettek szóba.

Logikusan adta volna magát a több évtizedes üzemeltetési tapasztalatok alapján a T-72 utódja, a T-90 család, azaz egy oroszországi reláció. Bár az oroszok sokkal kevésbé finnyásak arra, hogyan, ki ellen használják az általuk gyártott eszközöket, a 2014-es krími események után bevezetett embargókat követően orosz eredetű jármű szóba sem jöhetett a beszerzésnél.

Harcászat-technikailag látszólag előnyös lett volna az M1 Abrams család beszerzése. Azonban az Egyesült Államok rendkívül kényes arra, hogy az általa szállított fegyverek kizárólag érdekei sérülése nélkül kerüljenek felhasználásra, ráadásul az adott körülmények között hiába kitűnő jelenleg Magyarország kapcsolata az amerikai republikánusokkal, a demokratákkal legalább ennyire rossz. Az pedig, hogy az amerikai belpolitikai helyzettől függjen Hazánk szuverenitása, nyilvánvaló okokból szóba sem jöhetett. Tovább árnyalta a beszerzés képét az is, hogy a tengeren túlról beszerzendő eszközök, legyenek azok harckocsik vagy más eszközök, logisztikai ellátása, biztosítása jelentős késedelmi időkkel járt volna.

Következő opció a Magyarországhoz számtalan szálon kötődő Németország és a széles körben elterjedt Leopard 2 család. A kötődések miatt a nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és történelmi gyökerek olyan táptalajt jelentettek, amelyre építve egy ilyen, több évtizedes hatással és elkötelezettséggel járó döntést a legkisebb rizikóval meg lehetett hozni. Arról nem is beszélve, hogy az eszközök értéke és a bennük megjelenő elkötelezettség a gyártó ország számára jelentős bevételt és befolyást jelent.

Valószínűleg az utóbbi miatt nem jött szóba a francia Leclerc.

Más a helyzet a szóba jöhető többi harckocsigyártó országgal, mivel ott elsősorban technikai kérdéskör miatt adódik akadály a beszerzésben.

Az izraeli Merkava családdal kapcsolatban magyar részről minden jó tulajdonsága ellenére, a távolságból fakadó megnövekedett logisztikai költségek, illetve a harckocsi titkosított paraméterei miatt izraeli részről merülhetnek fel kétségek. Csökkentett képességű jármű megvásárlásának pedig nincs értelme, hiszen az akkor legkorszerűbb Mk. 4. típusú harckocsi eladása Izrael részéről nem volt támogatott.

A török gyártású Altay esetében, egy harckocsihoz hasonlóan összetett rendszer gyártására képes helyi ipar kiépítése még egy Törökország méretű középhatalom számára sem egyszerű. Nem véletlen, hogy nagyobb számban még a gyártó országban sem állt rendszerbe az eszköz, köszönhető annak erőátviteli rendszerének és motorja biztosítási problémáinak.

Végül, de nem utolsó sorban a dél-koreai K2 Black Pantherről érdemes beszélni; Dél-Korea a lengyel önjáró tüzérségi löveg kooperációban bemutatta, hogy megbízható partner tud lenni, és eszközei magas színvonalúak. Mérete miatt még a „know-how” átadására is nyitottabb, mint a többi ország, azonban a logisztikai ellátás problémája itt hatékonyabban jelentkezik, mint a többi esetleges szállító esetében. Ráadásul annak ellenére, hogy az eszköz teljes egészében dél-koreai gyártású, az USA jelentős hatással van az ország politikájára, így megakadályozhat egy esetleges üzletet, illetve gátolhatja az alkatrészek szállítását.

Az első 4 darab Leopard 2A4HU harckocsi beérkezése a hegyeshalmi átkelőre, 2020. július 21-én.

A Leopard 2 harckocsi beszerzésének katona szakmai oldala

Egy új harckocsi rendszeresítése mindig hatalmas terhet ró az alkalmazó haderőre. Nemcsak a típusismeret, az eszközben rejlő (új) lehetőségek, az üzemeltetés, a szabályzatok elkészítése, a normák és doktrínák átírása, esetlegesen a fejlesztés stb., hanem már annak beintegrálása is mérhetetlenül komoly kihívást jelent!

1989 előtt, a Varsói Szerződés tagállamaként a Magyar Néphadsereg a számára előírt PROTOKOLL-ban foglaltak szerint fejlesztette haderejét, így – néhány esetet leszámítva – nem volt választása, milyen harceszközöket rendszeresítsen. Ezeket az eszközöket örökölte meg a későbbi Magyar Honvédség, amely a harckocsik vonatkozásában azt jelenti, hogy utoljára 1996-ban, a 100 darab belorusz relációjú T-72M1 (T-72A) kapcsán került sor rendszeresítési eljárásra úgy, hogy az eszközt 1978-ban már egyszer rendszerbe vették.

A fentiekből következtethető, hogy az 1978-as rendszeresítés idején szolgáló katonák már nem aktív tagjai a mai Magyar Honvédségnek, ugyanakkor az 1996-os reláció nem a teljes haderőre, csak két egységre irányult, így az ezzel kapcsolatos tapasztalat – hasonlóan a korábbihoz – alapvetően csak papíron létezik…

Történeti áttekintés:

2004-ben, az akkori politikai vezetés döntést hozott, hogy a BMP-1 gyalogsági harcjárműveket és a 2Sz1 (Gvozgyika) önjáró tarackokat kivonja a Magyar Honvédség állományából, egyben három helyőrségéből (Tata, Hódmezővásárhely és Debrecen) mindössze egyben, Tatán állomásoztat a továbbiakban harckocsikat (T-72-eseket). Így ebben az évben, április 30-án megalakult az önálló státuszú MH 11. Hunyadi Mátyás Harckocsizászlóalj, amelynek kettő századát töltötték fel harckocsikkal (30 darab T-72-vel rendelkezett). Ez az egység 2007. március 1-én megszűnt és haditechnikájából majd’ egy századnyi erőt (15 darabot) átadott az újonnan megalakuló, az MH 25. Klapka György Lövészdandár állományába tartozó Harcitámogató zászlóaljnak. 2011. november 15-én felszámolták a Harcitámogató zászlóaljat, amelyből – többek között – felállították a 11. Harckocsizászlóaljat, mint a dandár egyik beosztott alegységét. Az állománytábla szerinti 44 kocsis zászlóalj azonban soha nem volt feltöltve harckocsikkal, megalakulásakor 15 darabbal rendelkezett. Az elmúlt években többszőr módosult a T-72-esek száma, mára 22 darabbal rendelkezik a zászlóalj.

A fejlesztés lehetőségei a rendszerváltozástól 2017-ig:

Noha 1989 óta a Magyar Honvédség folyamatosan készített haderőfejlesztési – köztük a harckocsi csapatokat is érintő – terveket, azok politikai támogatottság hiányában sosem valósultak meg. 1999-ig egyszerűen nem volt anyagi fedezet rá, ezt követően, 2006-ig pedig politikai konszenzus volt arra, hogy a védelmi képességeket ne fejlesszék. Ezt követően ismét az anyagi lehetőségek nem tették lehetővé a fejlesztést, de még az üzembentartást sem, egészen 2016-ig.

Amikor újra felmerült a haderőfejlesztés opciója, akkor a katona szakma nem számolt klasszikus értelemben vett harckocsizó alegységgel és harckocsikkal! A tervek szerint – a mozgékonyságot és az egy harcjármű nyújtotta lehetőségeket helyezve előtérbe – lánctalpas alvázon, moduláris rendszerű harcjárműcsalád rendszeresítését képzelték el, amelyek között (harckocsi)löveggel szerelt változat is megtalálható volt. Azt gondolom, erre akkor a svéd BAE System által gyártott CV90 harcjárműcsalád volt a legalkalmasabb. (Ne feledjük, ekkor a Lynx, mint projekt még nem szerepelt a Magyar Honvédség látókörében. Az idő mára materiális formában is bizonyította ennek az elképzelésnek a létjogosultságát, hiszen a Magyar Honvédség átvette az első és a második Lynx KF41HU páncélozott gyalogsági harcjárművét, amit a társai is követnek majd, de a harckocsik tekintetében – szerencsére – a klasszikus koncepció érvényesült, így a Leopard 2 család került rendszeresítésre.)

2016-ban aztán megváltozott az irányvonal, hiszen újra harckocsikkal szerették volna feltölteni a páncélos csapatokat, első tervként Leopard 1-esekkel, majd 2017-től kifejezetten a Leopard 2A7+ altípussal. Azaz, a Leopard 2A4HU rendszeresítéséről szó sem volt…

T-72M1 harckocsi lövészeten a szomódi lőtéren, 2017. október 25-én.

A fenti kondíciókkal kell a Magyar Honvédségnek rendszerbe állítania a magyar igényekre alakított Leopard 2A7+ harckocsit. Vizsgáljuk meg, területenként milyen feladatokat jelentett mindez!

1. Harcászat-technikai (hadműveleti) követelmények:

Egy új harceszköz beszerzésekor – így harckocsi esetében is – minden esetben meg kell határozni a vele szemben támasztott harcászat-technikai, illetve hadműveleti követelményeket, amelyet a rendszeresítő haderő alkalmaz harcászati, hadászati és stratégiai eljárásai során. Tekintve, ezek nem publikus adatok, így erről feltételesen lehet csak beszélni. Úgy gondolom, a Magyar Honvédségnek volt a 2016-os haderőfejlesztési döntés előtt ilyen követelményrendszere, azonban az – ahogy fentebb írtam – a moduláris rendszerű, lánctalpas harcjárműre vonatkozhatott, ekképp azt – figyelembe véve az ezzel kapcsolatos kidolgozó munkát – megközelítőleg 2017-ben szinte bizonyosan módosította a Hadműveleti Csoportfőnökség (ez a szerv készíti az erre vonatkozó normatívákat) a hagyományos értelemben vett alapharckocsikra vonatkozóan.

Alapvetően 5 területre mindenképpen ki kellett térnie a követelményrendszernek, ezek:

A, fizikai paraméterek:

Ebben meghatározták a harckocsi méreteit, tömegét (harci és üres), valamint a kiszolgálásához szükséges felszerelések mennyiségét.

B, mozgékonyság:

Alapvetően három irányról beszélhetünk; harcászati, hadműveleti és stratégiai mozgékonyságról. Szemléltetve a különbségeket, harcászati mozgékonyságról beszélünk a harc megvívása során a harckocsi manőverezőképességéről, illetve, amikor saját erőből el kell jutnia egy adott menetszakaszon egyik pontból a másikba, harcászati mélységben (~1-50km). Emellett rendelkeznie kell a harctéri vontatáshoz szükséges erőforrással is. Hadműveleti mozgékonyság, amikor a harckocsit átcsoportosítják más hadműveleti irányba, általában vonaton, ritkább esetben speciális trélerrel, ugyanakkor előfordulhat, hogy ezt saját erőből kell megtennie. Stratégiai mozgékonyság a mai világban a missziós feladatokra történő kiszállítás lehetőségét jelenti, valamint idegen országban megtartott harcászati gyakorlatra. Ez történhet vasúttal és trélerrel, illetve repülőgéppel és hajóval. A fentiekből kitűnik, hogy az erőforrás és kiszolgáló rendszerei mellett a (harci) tömeg és a fizikai paraméterek nagymértékben befolyásolják leginkább a hadműveleti és stratégiai mozgékonyságot. A harcászati esetében komplex a megközelítés, hiszen az erőforrás (motor), erőátvitel, futómű és (harci) tömeg a legkiemelkedőbb ismérv.

E tekintetben a Leopard 2A7+ kiváló harcászati mozgékonysággal rendelkezik, ugyanakkor a hadműveleti és a stratégiai mozgékonyságának fenntartása komoly felkészültséget és felszerelést kíván, így a Magyar Honvédségnek – a 41 tonnás T-72M1 után – teljesen új eljárásrendet szükséges kidolgoznia és bevezetnie e téren, valamint a szállításhoz szükséges eszközöket kell beszereznie és beintegrálni a polgári közlekedés rendjébe, erre kezelőket kell kiképezni, fenntartania. Ezen felül a harckocsi tömegéhez és méretéhez köthető műszaki képességeket is szinkronba hozni ezekkel.

C, védettség:

Meghatározásra kerül a lehetséges pusztítóeszközökkel (löveg, rakéta, akna, drón stb.) szembeni védettség foka. Régebben a páncélzat tényleges megnevezését és mértékét alkalmazták, ez azonban – a mai kor technológiájából adódóan – nehezen kivitelezhető az összetett páncélzatok titkosítása miatt. Ide tartoznak a passzív és az aktív védelmi rendszerek, kiegészítésként a ködgránátvetők is. Emellett a védettségen a különböző atom-, biológiai – és vegyifegyverekkel szembeni ellenállóképességet is értjük, valamint az esetlegesen sérült elemek cseréjének, javításának lehetőségét, kiemelten tábori (harctéri) körülmények között. Végezetül nagyon fontos kritérium, hogy mennyire módosítható (fejleszthető) a harckocsit támadó fegyverek fejlődésével párhuzamosan és mennyire változtatható az egyes harcfeladatok függvényében, kiemelten tábori körülmények között.

A Leopard 2A7+ védettsége a világon az egyik legjobb, a hagyományos passzív mellett fejlesztés alatt áll a harckocsi aktív védelmi képessége is, ami minden bizonnyal realizálódik a közeljövőben. Moduláris kiegészítő páncélzata változtatható a harcfeladatok függvényében; igaz, ekkor harci tömege elérheti akár a 71,5 tonnát!

D, tűzerő:

A harcászat-technikai paraméterekben meghatározottak szerint minden szállított fegyvernek (főfegyverzet, azaz harckocsilöveg, párhuzamosított géppuska, távirányított fegyverállvány és ködgránátvetőből indítható gránát) képesnek kell lennie a számára meghatározott célok leküzdésére, az előírt időjárási és éghajlati körülmények között a lehető legnagyobb hatékonysággal, kimagasló találati pontossággal. Ehhez elengedhetetlen a modern, hőképalkotóval szerelt irányzóműszer, amely része a korszerű, az összes kezdő- és további lőelemet feldolgozó tűzvezető rendszernek. Harcászati szempontból szinte kötelező, hogy a harckocsiparancsnok képes legyen a harcvezetés mellett az egyéb lehetséges célok megirányzására, majd az irányzónak átadni a cél leküzdéséhez szükséges lőelemeket („Hunter-killer” mód), avagy az irányzó munkájától függetlenül felderíteni és pusztítani a célt („Killer-killer” mód).

A Leopard 2A7+ 120mm-es, L/55 kaliberhosszúságú ágyúja jelenleg a legjobb rendszeresített harckocsi főfegyverzet. Képes bármilyen jellegű célt nagy távolságról (akár 5000 méter!), első lövéssel leküzdeni, bármely tüzelési módban. Képes – tűztámogatásként – fedett tüzelőállásból történő tüzelésre is. Ebből következtethetően tűzvezető rendszere kimagasló. A kiegészítő fegyverek kimagaslóan hatékonyak.

E, üzemeltetés:

A NATO elvek szerint ez alatt minden olyan tevékenységet és infrastruktúrát értünk, amely a harckocsi teljes (béke és hadi) fenntartásához szükséges, a harckocsi teljes életciklusában, a rendszerbeállítástól a kivonásig, az eszköz megsemmisítéséig. A technikai kiszolgálások mellett ide értendők a különböző logisztikai tevékenységek (lőszer, üzem- és kenőanyag, szállítás stb.), a harc minden oldalú biztosítása, a kiképzéshez szükséges létesítmények és berendezések.

A Leopard 2A7+ üzemeltetése komoly kihívás elé fogja állítani a Magyar Honvédséget, hiszen mindazon túl, hogy integrálnia szükséges a harckocsihoz tartozó, teljesen új platformokat e téren, egyben el kell sajátítania a katonáknak ezeknek az eszközöknek a kiszolgálását, amely minden bizonnyal egy paradigmaváltást igénylő, rendkívül komplex feladat lesz.

2. A váltótípus kiválasztása:

A fentiek figyelembevételével kellett, hogy kiválasztásra kerüljön a T-72M1 harckocsi váltótípusa a Magyar Honvédség számára. Fontos megjegyezni, hogy a harcászat-technikai (hadműveleti) követelmények mellett – ahogy látjuk – számos más szakmai tényező is szerepet játszhat az egyes harckocsitípusok értékelésében. Emellett szükséges volt akként kiválasztani az új típust, hogy a stratégiai, hadműveleti és harcászati alkalmazói elvekhez a legteljesebben igazodjon úgy, hogy a gyártó nemcsak képes legyen, hanem el is végezze a hazai igényekhez történő technikai módosításokat. Nem tudni, a Magyar Honvédség erre felállított munkacsoportja mely’ harckocsikat választotta ki, hogy elemezze és előterjessze a döntéshozók felé, így most az általam, a Magyar Honvédség számára alkalmasnak tartott típusokról ejtenék szót. (Természetesen időben a 2018-ban elérhető lehetőségekre térek csak ki.)

Mielőtt az elemzést kezdeném, fontos megjegyezni, hogy noha e cikk politikai oldal elemzésének záró taktusaként olvasható volt a beszerzés során a diplomáciailag kizárt típusok sora, ami szinte már önmagában predesztinálta a Leopard 2A7+ rendszeresítésének javaslatát, biztos vagyok abban, hogy szakmai oldalról meg lettek vizsgálva a lehetséges jelöltek, így röviden erre kitérnék itt is.

Az orosz T-90-es harckocsicsalád beszerzése, mint korábban már utaltam rá, kizárt az embargók, amíg az ukrán T-84-es harckocsicsalád beszerzése lehetetlen a február óta eszkalálódott konfliktus adta (gyári) nehézségek miatt. Az ázsiai lehetőségek (a dél-koreai K2 Black Panther, a japán Type 10) stratégiailag nem vállalhatók a megnyúlt logisztikai (üzemeltetési) beszállítói útvonal miatt, a többi (pakisztáni, indiai és kínai változatok) harcászat-technikai adatai pedig – a logisztikai problémák mellett – az elvártak alatt maradnak. Az izraeli Merkava család legújabb tagja (Merkava 4 LIC) nem elérhető külföldi ország számára, amíg egy korábbi változat megvásárlása nem volt releváns. A török Altay kiforratlan típus, ráadásul a gyártó ország még a saját hadseregének sem képes megfelelő mennyiségben előállítani. Végezetül érdemes szót ejteni a német-francia EMBT-ről (Leclerc harckocsitest, Leopard 2A7 torony), amely 2018-ban mutatkozott be, de ennek beszerzése nem lett volna indokolt a többszörös beszállító végett, valamint nem volt vele összegzett kiképzési (üzemeltetési) tapasztalat. (Gyanítható, hogy ez csak egy elképzelés kiállításra való „manifesztációja” volt, sem mint akár egy prototípus lett volna!) Végezetül az olasz Ariete családról érdemes szót ejteni. Úgy gondolom, ennek a típusnak (Ariete C1) a páncélvédelme elmarad a hadműveleti követelményektől, csakúgy, mint korából fakadóan a tűvezető rendszere (ne feledjük, a C2 altípus ekkor nem volt sorozatban gyártva), emellett – a gyártási körülményei miatt – nincs kiszolgáló harcjárműcsaládja (műszaki-mentő, vontató, hídvető stb.), így nem alkalmas váltótípusnak.

Maradtak a klasszikus nyugati típusok, vizsgáljuk meg őket!

A brit Challenger 2 az egyik legerősebb páncélzattal (védettséggel) rendelkező harckocsi, ebből fakadóan harci tömege elérheti akár a 70-75 tonnát! Mozgékonysága elmarad vetélytársaihoz képest, így mindhárom területen (harcászati, hadműveleti és stratégiai mozgékonysága) hátrányban van társaihoz képest, átalakítása nehezen megoldható. Fő fegyverzete nagyon pontos, amely egyben a legnagyobb hátránya is a harckocsinak; huzagolt 120 mm-es lövege nem elterjedt, nem kompatibilis a NATO országok zömében használt 120 mm-es sima csövű (Rheinmetall alapú) löveggel és az alkalmazott lőszerek beszerezhetősége erősen korlátozott.  Mint láttuk, a fő fegyverzet cseréje (a Rheinmetell által) megoldható, ám ekkor – az ehhez társuló kiegészítő berendezések miatt – az ára irreálisan magas lehet. Noha bázisán kidolgoztak harctámogató járműveket, úgy gondolom, a fentiek miatt váltótípusnak nem elfogadható.

Az amerikai M1 Abrams (2018-ban a legmodernebb elérhető altípusa M1A2 SEPv2) szintén kimagasló páncélvédelemmel és jelentős tűzerővel rendelkező harckocsi. Az amerikaiak által használt Abramsek egy részének a toronypáncélzata szegényített urániumot tartalmaz, azonban az exportra szállított változatok (zömének) páncélzata nem ilyen, így feltételezhetően mi sem kaptunk volna erősített páncélvédelemmel rendelkező verziókat. Harcászati mozgékonysága kiváló, mindannak ellenére, hogy az erőforrásaként alkalmazott gázturbina rengeteg többletfeladatot ró a kiszolgálókra. Magas üzemanyagfogyasztás jellemzi, így a hatótávolsága elmarad vetélytársaihoz képest, emellett a gázturbina üzemeltetése egy komplex feladat. Tűzereje kiváló, ugyanakkor tény, hogy a korábbi, L/44 kaliberhosszúságú, 120 mm-es (Rheinmetall licensz) sima csövű ágyút alkalmazza még. Bázisán megtalálható műszaki, vontató és hídvető harckocsi is. További fontos információ, hogy új harckocsik gyártásával már több, mint 10 éve leállt a gyártó, így csak a raktáron meglévők korszerűsítése jöhet szóba ipari javítókapacitás bevonásával. Úgy gondolom, hogy az alacsonyabb páncélvédelem, a már elérhető korszerűbb tűzerő, a költséges üzemeltetés és a megnyúlt logisztikai ellátási nehézségek miatt a harckocsi váltótípusnak nem elfogadható.

A francia AMX-56 Leclerc harckocsi pontos páncélvédelme nem ismert, a szakértők jónak ítélik, ugyanakkor gyengébbnek a többi elemzett három harckocsiétól. Harcászati mozgékonysága az egyik legkiválóbb, ugyanakkor közel 55 tonnás (harci) tömege miatt a hadműveleti és a stratégiai mozgékonysága nehezebben biztosítható, komplexebb. Az egyetlen harckocsi a vizsgáltak közül, amelyik töltőautomatával rendelkezik, emiatt kezelőszemélyzete 3 fő. A 120 mm-es, L/52 kaliberhosszúságú lövege eltér az eddig bemutatottakétől, hosszabb (vö. L/44), bár ugyanakkor rövidebb a legmodernebb, L/55 kaliberhosszúságútól, ám ez is ugyanazt a NATO szabványú harckocsilőszert alkalmazza. A szállított lőszerek száma 40 darab, ami kis mértékben marad csak el a többitől. Bázisán műszaki mentő és vontató változatokat hoztak létre. Mindannak ellenére, hogy jó választásnak tűnhet harcászat-technikai adatai alapján és a szintén töltőautomatához szocializálódott harckocsizóinknak ez a típus, magas üzemeltetési költsége miatt, és mert csak szűk körben terjedt el (így a felhasználói tapasztalat csekély a többihez képest), illetve más harckocsi ezért az árért magasabb harcértéket ad, úgy gondolom, váltótípusnak létezik jobb alternatíva.

A német Leopard 2 család (2018-ban a legmodernebb elérhető altípusa a Bundeswehr által tesztelés alatt lévő A7+, vagy a katari hadsereg részére gyártásban lévő 2A7QAT) kiemelkedő, moduláris rendszerű, passzív páncélvédelemmel rendelkező harckocsi. Harcászati mozgékonysága – a korábbi altípusokhoz képest megnövekedett (harci) tömege ellenére, a leleményesen megtervezett erőátviteli rendszere miatt – kiváló, ugyanakkor a hadászati és stratégiai mozgékonyság biztosítása nem egyszerű feladat. Tűzereje a legnagyobb társai között, köszönhetően a 120 mm-es, L/55 kaliberhosszúságú, nagy távolságon is pontos, sima csövű harckocsiágyúnak, a modern tűzvezető rendszernek, valamint az új generációs, többfeladatú, programozható lőszereinek. A parancsnok képes „Killer-killer” módban tevékenykedni, a küzdőtérből irányítható nehézgéppuskával, vagy gránátvetővel szerelt, stabilizált fegyverplatformja segítségével is. Bázisán nemcsak műszaki-mentő, vontató és hídvető, hanem harckocsivezető kiképző változatot is létrehoztak. Elterjedt, megbízható és magas hatásfokú, ugyanakkor nagy üzemeltetési tudást igénylő harckocsi. Rendszerére az alkalmazó országok részvételével szervezet alakult LeoBen néven, ahol az üzemeltetési tapasztalatok cseréjén túl megtalálható a gyártó cég teljes fejlesztési támogatása és javítási tapasztalata is.

A harcászat-technikai lehetőségeken túl fontos megjegyezni, hogy a haderőfejlesztés kapcsán tervbe vett, fejleszteni kívánt területekre (például tüzér- és lövészképesség) szintén gyárt (akár kooperációban is) a KMW harcjárműveket, így több képességi terület legfedhető egy gyár termékeivel, ami, noha némi kiszolgáltatottságot jelenthet, ám így jelentős árengedmény érhető el és az üzemeltetés támogatása is lényegesen leegyszerűsödhet, hatékonyabb lehet! Ezt a többi harckocsigyártó nem tudja felmutatni. A fentiek alapján úgy gondolom, a Magyar Honvédség számára a legjobb választás a T-72M1 váltótípusának a hazai igényekre alakított Leopard 2A7+ lett.

3. Üzemeltetés:

A NATO elvek szerint az üzemeltetés, mint tevékenység, lefed mindent, ami a harceszköz üzemben tartásához szükséges; most alapvetően két területet elemzünk röviden, a kiszolgálás rendszerét és a logisztikai tevékenységet. Úgy gondolom, hogy az új harckocsi rendszeresítésével ez lesz a Magyar Honvédség számára az egyik legnagyobb kihívás! Teljesen át kell alakítani az eddig alkalmazott kiszolgálási rendszert a NATO szabványra, majd azt folyamatosan tanulni és magas hatásfokon kell tartani, ami ráadásul költséges is.

3/a kiszolgáló rendszerek:

Az új technikát modern infrastruktúrával szükséges kiszolgálni, így a beérkezés előtt meg kell építeni a tárolásra szolgáló hangárokat, lőtere(ke)t, kiképzési- és javítóbázist. Utóbbi esetében telepített és tábori változatot. A tábori lehet konténer (mobil állomás; harchelyzetben követi a harckocsikat) és sátor (hosszú, akár 1 hónapos kitelepüléskor; harchelyzetben az arcvonal mögöttes területére telepítve), amelyek képesek kiszolgálni az alakulatra háruló F1-F4 szintet. A gyári javítókapacitással rendelkező bázist – hazai harckocsigyár hiányában – a gyártó szolgáltatja (F5-F6 javítási szinten).

3/b logisztika (a harc minden oldalú biztosítása):

Noha alapvetően nem újkeletű tevékenységről beszélünk, szintén szükséges módosításokat és új eszközöket bevezetni a szállítás, raktározás, más biztosítások (egészségügyi stb.) területén. E téren olyan „apróságok” kidolgozására is gondolni kell, hogy a polgári közlekedés rendjébe hogyan integrálható be, ha a harckocsi saját erejéből közlekedik, avagy, ha szállítják.

4. A kiképzés és képzés kérdésköre:

Azt gondolom, hogy az új harckocsira történő kiképzés a Magyar Honvédség számára az egyik legnehezebb feladat lesz. A T-72M1 után nemcsak hatalmas technológiai ugrás lesz ez, hanem az eszközben rejlő lehetőségek miatt határozottan szemléletváltozást követelő feladatrendszerrel gazdagszik a kiképzési terület! Más szóval, meg kell tanulni harcolni az új harckocsival és azt beintegrálni az Magyar Honvédség harcászatába! Számos új elemet szükséges bevezetni (pl.: a szimuláció teljes tárházát – eszköz, konstruktív és valós), azok alkalmazását el kell sajátítani. A legnehezebbnek tartom, hogy mivel egy teljesen új kiképzési rendszert kell kiépíteni, így azt még az eszközök beérkezése előtt kell megteremteni! Az nem működik, hogyha átvesszük bármely szövetséges haderő tematikáját, infrastruktúrális- és eszközparkját, mivel azt a Magyar Honvédség egyedi szervezetére (stratégia/hadászat/harcászat, üzemeltetés, anyagi lehetőségek, politikai helyzet stb.) szükséges kidolgozni; legfeljebb felhasználni tudjuk más hadseregek ezirányú tapasztalatait. Ugyanakkor ki kell dolgozni az ezekről szóló szabályzatokat, normákat, ami nemcsak több tíz könyvnyi terjedelemmel bír, hanem meg kell őket teremteni! Már önmagában ez egy mérhetetlenül komplex feladat. Az eszközök beérkezése és az azokkal történő kiképzés megkezdése után elemezni szükséges a korábban kidolgozott módszereket, majd módosítani azokat a tapasztaltak tükrében. Mindezeket egységesíteni kell, hogy a kiképzés metodikája egyértelmű legyen mindenki számára és a kiképzendő állomány a lehető legrövidebb időn belül a leghatékonyabb oktatásban részesülhessen.

A kiképzés mellett kiemelt figyelmet ajánlott fordítani – legfőképpen az új harckocsik beérkezése előtt – a képzésekre, amelyek tanfolyam jellegű oktatások és jelenleg alapvetően a külföldi hadseregekre és gyárakra támaszkodnak. Ezek alatt tanulják meg a leendő alkalmazók a típus kezelését, üzemeltetését és kiszolgálását. Továbbá ezeken a képzéseken lehet bővíteni a harcászati és harcvezetési képességeket, átadni a szövetséges haderők (és gyárak) tapasztalatait a magyar harckocsizóknak és a javító-karbantartó állománynak. Tény, hogy ezek a képzések költségesek, de azzal a tudásanyaggal, amit innen magukkal hoznak a katonák és átadják itthon a társaiknak, az szinte megfizethetetlen, hiszen azok megszerzése időbe kerül és az ilyenfajta tapasztalatszerzés mindig komoly anyagi áldozatot követel, így ezeket már azelőtt megspórolhatjuk, hogy megtapasztalnánk!

5. Az új állománytábla:

A harcászat-technikai (hadműveleti) követelmények, a Magyar Honvédség országvédelmi tervei adta keret lehetőségeihez mérten ki kellett dolgozni azt a (béke és mozgósítási) állománytáblát, ami az új harckocsi legeredményesebb alkalmazhatóságát kínálja. Mivel a harckocsizó harcászati alap alegység a zászlóalj, valamint jelenleg nincs igény harckocsizó (magasabb)egységre, emellett nincs más alakulatnál eltérő szervezeti elemű harckocsizó alegység, így a (nehézdandárba) beosztott harckocsizászlóalj felépítését célszerű kidolgozni. A Leopard 2A7HU harckocsira tervezett állománytábla minden bizonnyal minősített besorolású, így most egy egyszerű hipotézist szeretnék bemutatni, hogy mire figyelhettek a megtervezésekor a technikai harcérték vonatkozásában.

Amennyiben abból indulunk ki, hogy a korábbi, önálló harckocsizászlóaljnak milyen technikai harcértéke volt, akkor könnyű kitalálni, hogy a 44 darabos rendelés jelenti a teljes zászlóaljnyi erőt, így abban a tan- és más háttérintézetek részére nincs kiutalt harckocsi. Maradva ezen a vonalon, a zászlóalj három, 14 kocsis Leopard századból áll, századonként három, 4 kocsis szakasszal (azaz szakaszonként kettő tűzpárral) és a századparancsnok, valamint helyettese részére kijelölt további két harckocsival. Egy harckocsit kap a zászlóaljparancsnok és egyet a helyettese. (Természetesen ebbe nem foglaltam bele a T-72 és a Leopard 2A4HU harckocsikat, hanem homogén Leopard 2A7HU harckocsi zászlóaljat vázoltam! Amennyiben ezeket megtartja a Magyar Honvédség, akkor szükséges beleintegrálni az állománytáblába.) A zászlóalj béke működésekor és mozgósítást követően a harc sikeres megvívásához elengedhetetlenül fontos a harcbiztosító és -támogató harcjárművek megléte. Itt gondolnunk kell a törzsfőnök harcjárművére (vezetési pontjára), ami lehet egy többfeladatú kerekes jármű (ilyen most a Magyar Honvédségben a Gidrán), a felderítő alegységre (nekik mindenképpen lánctalpas harcjárművel szükséges rendelkezniük, amire jelenleg a legalkalmasabb egy felderítő kialakítású Lynx). További harcbiztosító járművekként Gidránok, valamint a kiszolgáláshoz szükséges, az üzem- és kenőanyag, lőszer és élelmiszer, a javítókonténerek, a kiegészítő berendezések (moduláris páncélzat, aknataposó felszerelés, tolólap, daru, híd stb.) szállítására alkalmas (tehergép)járműveket sorolnék ide. A fentieken túl műszaki/mentő- és vontató-, valamint hídvető harckocsi rendelhető a zászlóaljba.

Látható, hogy milyen tárháza lehet a harckocsizászlóalj technikai harcértékét képviselő állománytáblájának, amibe még benne foglaltatik a beosztások, kiegészítő fegyverek, szállított anyagok listája. Egy igazán felelősségteljes és komoly kidolgozómunka az állománytábla összeállítása, amit a harcjárművek beérkezését követően – a tapasztalatok arányában – szükséges módosítani.

Bízom benne, sikerült érzékeltetnem, hogy a Leopard 2A7HU harckocsi rendszeresítése kapcsán milyen volumenű, felelősségteljes, komplex és nehéz munkát vállalt, végzett el és most is végez a Magyar Honvédség állománya! Minden tekintetben tiszteletre méltó tevékenység ez!

Leopard 2A7+ harckocsi a kecskeméti repülőnapon, 2021. augusztus 28-án.

Feltűnhet a Tisztelt Olvasónak, hogy a címben megemlítésre került a Leopard 2A4HU harckocsi nem volt elemezve a katona szakmai oldalon. Ez a disszonancia nem véletlen, hiszen a Magyar Honvédség nem számolt „átmeneti” altípussal, az egy, a beszerzés során adódott üzleti ajánlat „hozadéka” volt, így külön rá, megelőző kidolgozó munka minden bizonnyal nem készült. A vásárlási szándék kinyilatkoztatását követően kaphatta meg a feladatot a Magyar Honvédség szakembergárdája, hogy dolgozza ki az altípus fogadását és alkalmazásba vételét – úgy gondolom, csökkentett feladatrendszerrel. A vásárlás célja – a sajtóban hallottak mellett – minden bizonnyal az volt, hogy a technikai szocializációt és kiképzés metodikájának kidolgozását megkezdje a harckocsizó állomány úgy, hogy gyári kiszolgálás biztosítása mellett tudja végezni ezt a tevékenységet. Így nem a jóval drágább váltótípust (az A7HU-kat) használják a kezdő lépések megtételéhez, ami sokkalta nagyobb igénybevételt jelent az új harcjárműre nézve, hanem az olcsóbb technikán sajátítják el az alapfogásokat és módszertani formulákat. Igen ám, de az ezzel járó többletmunka vajon meghozta a várt eredményeket? Hiszen a Leopard 2A4HU harckocsit ugyanúgy rendszerbe (alkalmazásba) kellett venni, emiatt meg kellett felelnie – többek között – a harcászat-technikai követelményeknek is úgy, hogy az A4-es 1985-ös konstrukció, az A7+ pedig több, mint három és fél évtizeddel modernebb… és be kellett indítani rá az egyéni kiképzést. Ugyanakkor azt láthattuk a Brave Warrior 2022 gyakorlaton, hogy immár megkezdődött az alapszintű kötelékkiképzés is, ami pedig valóban nem lehetett tervben, így azt menet közben, a Leopard 2A7HU rendszeresítésének előkészítő munkálataival párhuzamosan kellett végezni. És minden bizonnyal el is végezte a Magyar Honvédség erre kijelölt állománya, hiszen az új váltótípussal kapcsolatos feladatokat folyamatosan hajtják végre, a Brave Warrior 2022 gyakorlaton pedig igazán eredményesen szerepeltek a magyar katonák, köztük a Leopard 2A4HU-val részt vevő páncélosok is.

E rövid kiegészítés kapcsán bízom benne, látható, hogy valóban emberfeletti munkát végeznek a Magyar Honvédségben úgy, hogy a Leopardok mellett számos más harceszközt szerez be és rendszeresít a Magyar Honvédség, hasonlóan a fenti eljárásrend alapján. Messze túlmutat ez az általános elvárásokon…

Utolsó gondolatként a Leopard 2A4HU harckocsik 12-es darabszámáról; alapvetően sehogy sem áll össze ez a mennyiség, ha bármelyik NATO tagország állománytábláját figyelembe is vesszük, így feltételezhető, egyszerűen ennyi állt a KMW rendelkezésére a szerződés megkötésekor. Sajnos, eddig még nem eldöntött, mi lesz a Leopard 2A4HU harckocsik sorsa a lízingszerződés lejárta után, magam bízom benne, feljavítják az elérhető legmagasabb harcértékű altípusra. Azonban, ha élhetek az álmodozás erejével, összekapcsolva azzal, hogy Magyarországon a Rheinmetall cég jelen van és legújabb harckocsikoncepciójuk a Leopard 2A4 bázisára épül, ki tudja, a Magyar Honvédségnek lehet egy KF51 Panther nehéz harctámogató százada (kicsit illetlenül, angol elnevezéssel egy Devastator Company) az egykori Leopard 2A4HU bázisán… talán.

Leopard 2A4HU alegység a Brave Warrior 2022 gyakorlaton.

Végezetül, a címben rejlő kérdésre mi lehet a válasz? Véleményem szerint a Magyar Honvédség jelenleg a típuscserénél tart, sok tanulásra és tapasztalatra, illetve az ezt támogató, valamint ebből következő elemző-értékelő, majd kidolgozó munkára és gyakorlatra (kiképzésre) van még szükség a paradigmaváltásig. A Magyar Honvédségnek, s vele együtt a harckocsizó fegyvernemnek komoly politikai támogatásra van szüksége az új eszközökre történő sikeres kiképzéshez, emellett erős társadalmi megbecsülésére, amely leginkább a polgárok felé történő nyitás útján érhető el. Mindezek mellett elengedhetetlen a Magyar Honvédség parancsnoki állományának az egyes fegyvernemi- és szakcsapatok felé történő szakmai, elfogulatlan, segítőkész és hatékony támogatása is.

Úgy gondolom, hogy a harckocsizók és a páncélos fegyvernem – amennyiben megkapja a fejlődéshez szükséges teljes dotációt – példaértékűen helyt fog állni!